2014. április 29., kedd

Buda

Ez egy meglehetősen kivételes fővárosi tartózkodás volt, ezúttal nem utáltam a várost annyira, mint szoktam. Talán mert sokat sétáltam benne egyedül, és rájöttem, hogy nem feltétlenül tévedek el, rabolnak el, lopják el mindenem, sőt a budai részen az emberek sokkal barátságosabbak, mint a pécsiek. Összességében ez már várható volt, hogy eljön az a pont, amikortól Budapest megszűnik számomra félelmetesen nagy, átláthatatlan ronda idegennek lenni, amiben elvesznék egyedül, Berlin után vicces is volna.

A konferencia maga sok szempontból érdekes volt. Kicsit, mint az itteni szakkollégiumi testvérkéi, csak itt nyilván ELTE first, amivel elsősorban maguk alatt vágják a fát, mert míg máshonnan válogatott produkciók jönnek, tőlük bárki, úgy tűnt. Jó volt odamenni és előadni a dolgaim, fura módon több érdeklődést láttam hallgatói szemekben, mint otthon szoktam. 
Számomra a legérdekesebb előadó egy debreceni volt a cigány holokausztról, akivel éreztem némi közösséget, tekintve, hogy ő is hazabeszélt, ahogy én, és ő is ugyanarra jutott, hogy magyar felelősség; mindezt pedig nagyon bátran és nagyon jó meglátásokkal, szóval kíváncsi leszek, mire jut még ezzel.

Aminek különösen örültem, hogy volt lehetőségem viszonylag sokakkal hosszabb-rövidebb időre találkozni, zsúfolt volt, meg fárasztó, de mégis jobb, mint az eddigi egy-egy estés tartózkodás.

Sokmindenen elgondolkodtam, meg eleve fura időszakot élek most, de ami most a legmarkánsabban bennem maradt, az az, hogy azok tudják igazán egyedül is jól érezni magukat, akik szeretik magukat. Szóval akkor én nagyon teli lehetek önszeretettel.

2 megjegyzés:

  1. Ó, hát akkor én is nagyon szeretem magam. :) Budapest eléggé kétarcú város; vannak szép és modern helyek, ahová az ember szívesen elmegy, de nagyon sok a lepusztult, majdhogynem apokaliptikus városrész is. Legutóbb a Hungária körúton döbbentem meg, mennyire katasztrofális állapotban van, főleg az MTK stadion és környéke. Nem is értem, miért vannak oda ennyien Budapestért. Soha nem költöznék oda önszántamból.

    VálaszTörlés
  2. Lehet rosszul mérjük fel az önszeretetünket :)
    Nekem egy korrektebb budai rész ellen nem volna kifogásom átmenetileg, bár az életemet nem szeretném ott leélni.

    VálaszTörlés

Na mondd..