2014. július 27., vasárnap

fröccsterasz

Ez egy nagyon kellemes hét volt, kb. mint valami fesztivál, hogy minden este, vagy délután valahová, valakivel, valakikkel, és mindegyiknek az volt a tanulsága, hogy vannak még emberek, akiket állatira szeretek, és fordítva. Érdekes, hogy azért az életemnek minden olyan területéből, amivel viszonylag hosszabb idő ment el, és amivel foglalkoztam, legyen az a gimi, az egyetem, a zenélés, vagy akár egy olyan szarság, mint a Penny, csak profitáltam egy-két olyan embert, akivel még mindig érdekeljük egymást, valószínűleg fogjuk is- nevezzük a nevén, barátokat. Egy részükért aggódom, hogy mi lesz velük, más értem aggódik; egy részük talán fogja magát, és elmegy szintén a világba, mások maradnak, és miattuk mindig vissza fogok jönni ide.
Túl kevés kép készült.

Most még várok két embert, akiket ki hoztam-viszek Nádasdra egy lagziba, mondjuk nem bánnám, ha hajnali egyig azért jelentkeznének, mert holnap reggel még haza kell buszozzak, és délelőtt indulandusz.

2 megjegyzés:

  1. Hejj, micsoda photoshop. :D Szerintem ritka nagy véletlen, hogy megismerkedtünk, mert nem túl gyakran lesz boltvezető egy kb zéró tapasztalattal rendelkező politológus biztonsági őrből, mint ahogy a magadfajta viszonylag szerencsés anyagi háttérrel rendelkező diákok se nagyon mennének el droidnak. Sőt az átlag főnökök nem is nagyon szoktak barátkozni a beosztottakkal, kivéve ha hátsó szándék van mögötte. :) Jó utat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát igen, sokat dolgoztam painttel :D
      igen, a mi ismeretségünk kissé abszurd, meg tényleg annyira valószínűtlen volt az egész.. mondjuk ha belegondolok, pont ezek a körülmények lehettek azok, amik miatt sikerült egy hónap alatt még összepajtizni annyira, hogy a távozásod után is tartsuk a kontaktot. meg hát gondolom vissza is húzott a szíved a Pennybe, hallani akartad, kivel mi van :)

      Törlés

Na mondd..