2014. szeptember 18., csütörtök

KGKDS

Újra Büdöspest, csak ezúttal nem a macskaszar mellett szállok meg, hanem.

Ezúttal egy KGKDS rendezvényre jöttem (nem nézem meg, minek a rövidítése, de Kommission für Geschichte und Kultur der Deutschen Südosteuropas lenne a tippem, és mindig csodálatosnak tartom, hogy ugyanazokból a szavakból mennyi ilyen bizottság, intézet és tanszék nevét képesek kihozni), szóval még a tübingeni jóakaróim hívtak meg rá, hogy jelentkezzek már, no nem mintha teljesen a témámba vágna ez a 18-19. százados történet, de sosem árt egy okosok által rendezett egész napos szemináriumon részt venni. Meg hogy mondanék nemet?

Önköltség 25 euro, ezért kapom a szemináriumot, állják az útiköltséget, a szállást (ld. később), etetnek, és meghívnak a konferenciára aztán. Jó, hát jelentkeztem, jó két hónap csúszással szóltak, hogy persze, jöhetek. Elfoglaltak. 
Érdekes, megfigyeltük, hogy egyébként szinte az összes ilyen Südosteuropa meg hasonló cucc élén lássatok csodát egykori erdélyi szászok állnak, akik valamikor a rendszerváltás előtti évtizedekben látták jobbnak féllegálisan távozni okos diktátoruk által vezetett hazájukból. Mindezt az NSZK támogatásával, és a román fél hallgatólagos beleegyezésével, amit az NSZK által adott fejkvóta tett lehetővé, mert amúgy nem szerették a komcsik ugye a nyugat felé távozósdit. Gondoltam erre kitérek, mert szerintem nem kellőképpen ismert a romániai ember-kivásárlások története még hazánkban - a dolog nagyon sok ezreket érintett. 

Na, szóval feljöttem a vonattal szép fővárosunkba, pont a naplemente közeledtére érkeztem, ami egész jól nézett ki. Megpróbáltam elképzelni, hogy külföldiként ide érkezve hogy látnám az egészet. 
Budapestben az a furcsa, hogy böhöm nagy. Ugyanolyan 19. századi historizmusos házak például két-három emelettel magasabbak, mint nálunk. Az utcák szélesebbek, általában a járdák is, némelyik épület pedig egyenesen monumentális. Nem tudom, például megvan-e, milyen a Rákóczi körútról egyszercsak szembesülni a Keletivel. Brutális. Az meg engem végtelenül szórakoztat, hogy ezeknek a behemót épületeknek a homlokzatán sokszor még nagyon régi reklámok vannak kint, leginkább a kommunizmusból ottmaradt hazugságokkal, például az otthon felirat gondolom annak a felesleges próbálkozásnak az emléke, hogy a vidékről ebbe a monstrumba kerülő szerencsétleneknek elhintsék a kis szívében a helyzettel való megbékélést. Mindezt a klasszik kispolgári lakásokat magában rejtő, sokemeletes teraszos szépkorlátos pesti bérházon.



Na, szóval elballagtam a Hotel Mercure Museum-hoz, ami azt hiszem, három csillagos, nem tudom, minek kell ez a flancolás, de hát a szervezőknek ami jár, az jár, akkor is, ha emiatt nincs pénz a csak nézőnek jövők támogatására, mert kell mindenkinek saját fürdős-budis szoba légkondival és tévével, amin a világ minden tájáról jönnek be az idegen nyelvű csatornák.
Hát ezt nem magyaroknak szánták, se az árfekvés, se a nyújtott szolgáltatások alapján. Nem adják vissza a képek, de félve nyúlok mindenhez, minden van, ezer törölköző, Mercure címkés sampon meg szappan, minibár, hatszáz lámpa, mindegy, keressetek rá, persze magyarul nehéz lesz. Erre megnéztem Google Mapen, az értékelések jól lehúzzák, hogy túl kevés hely van a szobában, szar a wifi, ésatöbbi. Amin elsőre felkaptam a vizet, de másrészt ha kifizetnék én is 35 ropit egy hotelért egy éjszakára, ott valóban minden legyen tökéletes.

lelaktam már

ne ess kísértésbe, 3.5 euro a kissör


na ez az, amin luxus ide-oda, nem tudnak változtatni


Jól kialudtam magam, bár nyitva hagytam az ablakot és a pesti éjszaka hangjai valahogy nem megnyugtatóak, Berlin komolyan jobb volt, pedig az háromszor ekkora. Ami valahogy feltűnt, hogy éjjel többször mentek el betegesen köhögő-krahácsoló tüdőbeteg hangú emberek, ez lehet a magyar (pesti) sajátosság. 

Na hát egyelőre ennyi, majd még mesélek, csak most menni kell Seminarra.
Borzasztó nagy és feszült nap lesz ez a mai :/

2 megjegyzés:

  1. A Penny konferencia idején a Dunára néző margitszigeti szobában lettem volna elszállásolva, de mivel úgy döntöttem, hogy nekem bőven elég volt aznapra Budapestből, nem aludtam ott. Pedig az egy elég puccos 4 csillagos szálloda volt, minden szirszarral fölszerelve - bár kívülről senki meg nem mondaná róla (http://www.parkinson-tarsasag.hu/upload/parkinson/newsimage/hotel_thermal_margitsziget.jpg). Sosem értettem amúgy, hogy egyes embereknek miért éri meg több tízezer forintot kiadni egyetlen éjszakáért, amit normál esetben alvással töltenek.

    VálaszTörlés
  2. Aztán meg elmentél nyaralni Budapestre ... :D
    Jó ronda kívül tényleg, mondjuk azt nem tudom, annak van-e jelentősége csillagosztásnál.
    Gondolom szeretnek tiszta, igényes környezetben aludni, meg nem is feltétlenül csak éjszakára maradnak.

    VálaszTörlés

Na mondd..