2014. november 23., vasárnap

Tenkes

Útra keltem hát, imádom Freiburgot is.

Mikor felszálltam a Tenkes IC-re, azon tűnődtem, mennyire kitágult a világ. Régen az már szenzáció volt, ha felmentem Budapestre, mert úristen, mi lesz ott, eltévedek, egyedül semmiképp, másrészt meg úgy rá tudtam csodálkozni mindenre. Na ez kezd belőlem kiveszni most már, ami lehet, hogy idővel nem is lesz jó, de most még örülni azért tudok dolgoknak, akkor is, ha már nem jelentenek újdonságot. Másrészt meg iszonyat sok magabiztosságot ad, hogy az ember nem fél attól, hogy a világ nagy, ő meg kicsi. És mondjuk én nem szeretnék az a provinciális valaki lenni, aki akkor megy fel tízévente a fővárosba, ha ingyen lehet menni az új négyesmetróval.
Nagyon szeretek mondjuk így egyedül maradni a mindenféle szállodai- és egyéb szobákban. Egyrészt van bennem miatta némi rosszérzés, hogy megint egyedül, mikor a másik előadó bezzeg férjestül jött, másrészt meg persze rohadtmód zavarna, ha valaki más még itt lenne, mert mondjuk 8tól éjfélig én itt dolgoztam és reggel 6-kor fel fogok kelni, hogy folytassam meg várost nézzek, és ezt az életvitelt szobanövényen kívül más élőlény mellett nem lehet súrlódások nélkül folytatni.

Hírek rovatunk következik. Szász lett a román vezír. Ergo egy német került egy nem német ország élére. Ez valami annyira hihetetlen dolog, mind történetileg, mind józan paraszti eszet tekintve, és tessék. Kész, Románia innentől elhúz tőlünk messze, azt azért tudni kell.

Jelenleg 3 pályázatom van bent különböző helyeken, és abból legalább kettőt tetszőleges felosztásban meg kellene nyerni. Ha tőlem függne..

Barátnőmtől megszabadult remek munkahelye, a UPC, elég mocsok körülmények közt, mert ugyan hogy lehetne már az ilyesmit normálisan intézni, hogy senkibe ne maradjon rossz érzés..

Otthon meg beütött a sz.r. Tudhattam volna, hogy vasárnap nem jó ötlet, ha anyám visz be minket, és megvár a találkozási ponton, míg apám jön értem. Mert ő vasárnapokon alighanem elunja magát, és hogyhogynem okot teremt rá, hogy neki aznap már ne kelljen vezetni. Így is történt, és bekövetkezett az a találkozás, amit igazából ugyan tökértelmetlenül, de nagyon próbáltunk elkerülni. És kurvajó érzés abban a tudatban eljönni, hogy mit érez most az anyám. És ez a leginkább lelkiismeretfurdalásra emlékeztető érzés végig fog kísérni, bárhová megyek, bármit csinálok.


2 megjegyzés:

  1. Hát szerintem német vezír ide vagy oda, szarból akkor sem lehet várat építeni. Hogy megint futballhasonlattal éljek: Lothar Matthäus sem tudott csodát tenni a válogatottal, mint ahogyan Thomas Doll sem a Fradival, habár ők nem is azok a nagyon keresett német edzők.
    Ronda dolgok ezek a válás utáni találkozások, mert habár elvileg már nem akarnak a másiktól semmit, mégsem könnyű elviselni, hogy a volt házastársnak másvalakije van. Nem állítom, hogy az özveggyé válás jobb lenne, de ott legalább nincsenek ilyen konfliktusok.

    VálaszTörlés
  2. De nem biztos, hogy ott szar van, ezt csak a magyarok szeretik hinni.

    VálaszTörlés

Na mondd..