2015. január 18., vasárnap

túró rudi

Németórán a külföldi munkavállalással kezdtük, és az egyik résztvevő mondott egy okosat arról, hogy a kint dolgozók sokszor azért nem szívesen jönnek haza, főleg hosszabb időre, mert nehéz visszamenni. Fordítva is ugyanez van: egyrészt örül az ember, ha hazajön a valakije, másrészt annál rosszabb, mikor visszamegy, mert egyébként az ember már megszokja, hogy az a normális, hogy távol van.
Nem is kell külföldre menni. Megint három hétre jöttem el otthonról nagy valószínűséggel. Gyakorlatilag folyamatos lelkiismeretfurdalásom van, már megtanultam együtt élni vele, és hiába minden észérv, hogy az a normális, ha az ember elmegy, meg hogy akkor se laknék otthon, ha a társadalmi elvárásoknak megfelelve férjhez mentem volna és kismajmokat dédelgetnék nonstop. Semmi nem hallgattatja el a rosszérzést és űzi el a képet, ahogy az ember elhajt egy utolsó integetéssel. És soha nem is fogja.

4 megjegyzés:

  1. A te korodban szerintem teljesen normális, hogy saját életed van, és nem a szülői házba jársz haza minden nap. Én nem is szeretném, hogy a gyerekem ennyi idősen még mindig otthon lakjon. Legyen szépen saját élete, alapítson családot, szerezzen jó munkát, legfeljebb ha segítségre van szüksége, akkor támogatni fogom.

    VálaszTörlés
  2. Vélhetőleg anyám is így képzelte, amíg nem volt egyedül. Az kicsit más helyzet.

    VálaszTörlés
  3. Nincs teljesen egyedül, mert mindhárom gyerekével tartja a kapcsolatot, legfeljebb nem látja őket minden nap. Szerintem ezzel nincs probléma. Inkább az otthoni teendők a neccesebbek, mert oda azért néha nem árt egy férfiembör ereje. Gondolok itt pl. a favágásra - az nagyon nem nőnek való.

    VálaszTörlés
  4. Azt megcsinálja bátyám, ha otthon van. Azzal nincs probléma. Az egyedülléttel van.

    VálaszTörlés

Na mondd..